Hogyan alakulnak át a színek?

Annak bemutatásához, hogy mi történik azokkal a színekkel, amelyeket a nyomtató nem tud kinyomtatni, visszatérek a grafitceruzáknak a színterekről szóló részben ismertetett színtereihez. A grafitceruza a lézernyomtatóm általi feketítés legfeljebb 60%-ra volt képes. Ennek szemléltetésére bemutatom, hogy mi történik akkor, ha átalakítok egy képet a lézernyomtató színteréből a grafitceruzáévá, vagyis ha újraalkotom a lézernyomtató képét az 1. részben bemutatott grafitceruzával.

Kétféle technika létezik a színek átalakítására: A relatív (néha relatív kolorimetrikusnak vagy relatív koloretrikusnak is nevezik) és a perceptuális. Az alábbiakban bemutatom a lézernyomtatóm által kinyomtatni képes szürkeárnyalatokat 0%-tól 100%-ig terjedően, az átalakított színek alatt pedig a grafitceruzám legfeljebb 60%-os feketítése szerinti szürkeárnyalatok láthatók:

Relatív átalakításnál 60%-ig bezárólag az összes szürkeárnyalat pontosan olyan marad, mint az eredeti. Minden, ami 60%-nál sötétebb, legfeljebb 60%-os fényerő szerintire változik. A relatív átalakítás tekinthető megszokottnak.

Perceptuális átalakítás esetén azonban a színátmenetek újraoszlanak, így minden szín világosabbnak tűnik, vagyis a sötétebb területeken változatlanul láthatók maradnak az eltérések. A perceptuális átalakítás nem minden profilnál működik.

Amíg a relatív módszer az intenzitást, addig a perceptuális átalakítás elsősorban a részleteket őrzi meg. Az adott képtől függően néha az egyik, időnként pedig a másik a hatásosabb. Ha a kép csak néhány beállítandó színt tartalmaz (vagyis a grafitceruzámnál maradva inkább világos), akkor a relatív módszerrel őrizhető meg inkább az összbenyomás, a perceptuális technika pedig gyengébb minőséget eredményez. Az alábbiakban ugyanannak a képnek három különböző változata látható: bal oldalon az eredeti, helyeként 60%-os színredukciót tartalmazó változat, középen a relatív módszerrel a grafitceruza színterévé átalakított verzió, jobb oldalon pedig a perceptuális technikával átalakított kép:

A dűnét ábrázoló világosabb kép esetében a relatív módszerrel érhető el szebb eredmény. Bár a füves résznél elvész némi részlet, az még hat zavarónak.

Azonban olyan képnél, amely sok átalakítandó színt és köztük színátmeneteket is tartalmaz, a relatív technika alkalmazáskor elveszhetnek ezen színek egyes részletei. A következő képen látható sötét épület szinte láthatatlanná válik a relatív módszer használatakor. Perceptuális átalakításnál a kép egyhangúnak tűnhet, a részletek azonban változatlanul láthatók maradnak.

Ha Ön is olyan nyomdákkal működik együtt, mint én, akkor általában nincs más választása: A nyomdák általában relatív átalakítást alkalmaznak, az esetek többségében helyesen. Ilyen esetekben először végezzen próbanyomat-ellenőrzést, és használjon olyan beállításokat, amelyekkel megőrizhetők a színek.

A Photoshop egyéb módszerekre is alkalmas, ha a színek színterek szerinti átalakításáról van szó: Abszolút kolorimetrikus és telített. Egyik sem lényeges a fotósok számára.

Az abszolút kolorimetrikus módszer lényege, hogy a digitális nyomtatóval elvégzendő ofszet nyomtatást megelőzően próbanyomatot készítsünk az adott képről, vagyis hogy próbanyomtatást végezzünk.

A telített technika arra szolgál, hogy a részletektől függetlenül a lehető legvilágosabban megőrizze a színeket. Ez inkább üzleti grafikáknál hasznos, mintsem fotóknál.

A képprofil másik profillá történő átalakításán kívül az olyan képfeldolgozó programoknál, mint például a Photoshop az is lehetséges, hogy hozzárendeljünk egy másik profilt az adott képhez. A pénznemekhez hasonlatos: Ha átváltunk 10 amerikai dollárt euróra, akkor ez az árfolyamtól függően 7 euró körül alakul. Ugyanakkor, ha a 10 dollár esetében mindössze a pénznemet jelölöm ki euró szerinti cserére, az határozottan helytelen. Hasonlóképpen a színprofiloknál: Ha helyes eredményt akarok, akkor az egyik színtérről a másikra kell elvégeznem az átalakítást. Viszont ha önmagában csak magát a színteret rendelem hozzá, hibás lesz az eredmény (kivéve természetesen akkor, ha kijavítjuk a helytelen hozzárendelést). A hozzárendelés egyik alkalmazási módja, ha képernyőképeket készíntünk a kalibrált képernyőről. A képernyőprofilt színtérként kell hozzárendelnie a képernyőképekhez, majd át kell alakítania azokat munkaszíntérré, hogy az eredmény helyes legyen.

Az alábbiakban egy korábbi rész képei láthatók, amelyekhez nem megfelelő színteret rendeltek hozzá, ezért helytelen a színábrázolása.

Ez történik akkor, ha átalakítás helyett mindössze színteret rendelünk hozzá az egyes képekhez. A következőkben bemutatom, hogy miként hozhatunk létre profilokat a különböző eszközökhöz.