Az RGB színterek közötti eltérések

Mivel az sRGB-t a különböző eszközök közötti képcserére céljából fejlesztették ki, felmerül a kérdés, hogy akkor mi szükség az Adobe RGB-re vagy éppen a ProPhoto RGB-re? Ahogy valaki egyszer megfogalmazta: „Ha az sRGB és az Adobe RGB egyaránt 16,7 millió színárnyalat megjelenítésére alkalmas, akkor mégis mi a különbség?” A válasz meglehetősen kézenfekvő: Nem ugyanarról a 16,7 millió színárnyalatról van szó. A ceruzás példánál az egyes ceruzák esetében öt színről beszéltünk, a színes ceruza azonban sötétebb volt, mint a grafitceruza. A grafitceruza nem alkalmas a színes ceruza sötétebb színeinek ábrázolására. Ugyanez a helyzet a különböző RGB színterekkel is: Az Adobe RGB olyan színeket képes megjeleníteni, amelyekre az sRGB nem alkalmas. A felhős égbolt esetében az sRGB harmada nem képes olyan fényesen megjeleníteni az ég kékjét, mint az Adobe RGB, ellenben a CMYK nyomtatási színtér igen (természetesen csak akkor láthatók a különbségeket, ha a böngésző megfelelő színkezelést alkalmaz, és a képernyőn megjeleníthetők ezek a kékárnyalatok). A ProPhoto RGB-ből nyert kék még kissé intenzívebb is, mint az Adobe RGB kékje. 

Mint minden RGB színtérben, az sRGB-ben is rendkívül specifikus színértékek vonatkoznak a pirosra, a zöldre és a kékre. A definíció többi részével együtt korlátozások vonatkoznak arra, hogy mely színeket jeleníthet meg az sRGB színtere. És igen, ez azt is jelenti, hogy nem tudja megjeleníteni az összes színt, amelyet érzékelhetünk – eddig erre még soha nem gondoltam. Mindig is úgy gondoltam, hogy az RGB minden szín megjelenítésére alkalmas, de egyrészt az RGB nem egy meghatározott színtér, hanem egy színmodell, másrészt az olyan színterek, mint az sRGB vagy az Adobe RGB, csak a látható színek egy részét jelenítik meg. Ez elsősorban a türkizre és a zöldre vonatkozik, de az sRGB sem képes az erőteljes kék és piros szín különösebben jó megjelenítésére. Bár az Adobe RGB kijavítja a türkiz és a zöld hibáit, a kék és a piros színek megjelenítésével kapcsolatban is akadnak hibák. Bár a ProPhoto RGB esetén már nem beszélhetünk ilyen hibákról, egyéb visszásságok azért előfordulnak. 

Ahelyett, hogy háromdimenziós struktúrában próbálnám bemutatni az sRGB színtér határait, három példát használok a Lab színtérből, 66%-os, 50%-os és 33%-os fényerővel. A fehér szegélyen belüli színek az sRGB által is megjeleníthetők, az azon kívül esők azonban nem (az itt látható színek természetesen csak közelítő értékek, mert sem a könyvnyomtató, sem pedig a lézernyomtató nem tudja megjeleníteni a Lab színtér ezen szakaszainak valamennyi színét – és igen, a színtér görbe és ferde, mint az összes többi színtér). Ezért általában 3D modellként is bemutatják őket. Azonban papíron ezt meglehetősen zavarosnak találom):

Ha a képernyő lefedi az sRGB színteret, akkor csak a fehér szegélyen belüli színek jelennek meg. A szegélyen kívüli színek esetében a szegélyen belüli legközelebbi pont színét mutatja. Így például a bal felső sarok egységesen zöld területnek tűnik. 

Még ha nem is tudom itt megmutatni őket, a szemünk meg tudna különböztetni olyan, e határon kívül eső színeket, amelyek nem ábrázolhatók az sRGB-ben. Az sRGB csak az emberi szem által érzékelhető színek egyharmadának megjelenítésére alkalmas. Az, hogy léteznek olyan színek a természetben, amelyeket az sRGB nem képes megjeleníteni, még mindig elfogadható, ez nem lenne annyira drámai. Bosszantó azonban, hogy a ciánkék, a bíborvörös és a sárga alapszínekkel dolgozó nyomtatók is képesek olyan színek kinyomtatására, amelyeket az sRGB nem ismer fel. Ez különösen a cián/türkiz esetében figyelhető meg: A nyomtató olyan türkiz színárnyalatokat tud nyomtatni, amelyeket az sRGB nem ismer fel. Ennek egyértelművé tétele érdekében megrajzoltam a nyomdák által gyakran alkalmazott CMYK ISO Coated v2 színteret, cián színű körvonallal jelölve az sRGB-hez történő viszonyítást.

Mivel a két színtér nagy részei átfedik egymást, ezért mindkét színtérben megjeleníthetők. Izgalmasabbak azok a területek, amelyek nem fedik le egymást. Például az CMYK ISO Coated v2 nyomtatási színtér színei között vannak olyan kék- és zöldárnyalatok, amelyek nem állnak rendelkezésre sRGB formátumban. Más szóval, ha sRGB formátumban készítjük elő a képet nyomtatáshoz, nem használhatjuk fel ezeket a színeket. Ez különösen a türkizkék ruhákról készített képeknél feltűnő. Az sRGB-ben feldolgozott fotókon ez soha nem tűnik olyan rikítónak, mint a való életben.

Ezt a problémát nem sokkal az sRGB bevezetése után vették észre, megoldásként pedig bevezették az Adobe RGB színteret. Az Adobe RGB-t úgy alkották meg, hogy a CMYK nyomtatási színtér összes akkor elérhető színét lefedje. Még az itt használt korszerű CMYK ISO Coated v2 színtér is szinte teljesen lefedi az Adobe RGB-t. A következő három képen fekete körvonallal ábrázoltam az Adobe RGB lehetséges színeit, összehasonlítva a ciánkeretes CMYK ISO Coated v2-vel:

Valójában azt gondolhatnánk: Rendben, tehát amikor fényképet szeretnék nyomtatni, inkább az Adobe RGB-t kell használnom az sRGB helyett, mert az sRGB nem tartalmaz néhány színt, különösen a türkiz és a sötétzöld árnyalatai esetében. 

Sajnos azonban továbbra is fennáll egy probléma: az sRGB-ről már bebizonyosodott, hogy standard, két évtized elteltével pedig tényszerűen is az RGB a színterek szabványa. Mindez pedig odáig fajult, hogy napjainkban a programok és nyomdák egy jelentős része kizárólag az sRGB kezelésére alkalmas.  Csak akkor használjon Adobe RGB-t, ha biztos benne, hogy a képfeldolgozó programjai és a megbízott nyomdák képesek azok feldolgozására. És őszintén szólva: Meglehetősen kevesen képesek az Adobe RGB kezelésére! Amikor elkezdtem a kiváló minőségű fotók kinyomtatását, eszembe sem jutott, hogy valaki esetleg nem támogatja az Adobe RGB használatát. Egy helyi, kiváló minőségű HP nyomtatót használó beszállítótól származtak az első, vászon készített nyomataim. Rendkívül csalódott voltam az eredmény miatt, és először arra gondoltam, hogy ennek a vászon az oka. Bár a kép megfelelőnek tűnt, a gyenge színek következtében összességében lehangoló volt. Pontosan ez történik akkor, ha Adobe RGB szerinti fájlt bocsát egy olyan nyomda rendelkezésére, amely nem alkalmas annak kezelésére, így inkább sRGB-t használ: A színek nagyjából megfelelők, viszont sápadtnak és halványnak tűnnek. Példaként íme az Amrum világítótorony képe.

Balra: megfelelően feldolgozott és kinyomtatott színek. Jobbra: Adobe RGB szerint nyomtatott színek, figyelmen kívül hagyva a színteret (szakzsargon szerint úgy mondhatnánk, hogy a nyomda az sRGB színteret rendelte hozzá a képhez, annak ellenére, hogy az Adobe RGB szerint készült):

Bár a színek hasonlók, az Adobe RGB figyelmen kívül hagyásával készített változat esetében kevésbé ragyognak, mert a nyomtató nem képes kezelni ezt a színteret. Ez a világítótorony piros színénél érezhető leginkább, de az ég kékje is kevésbé ragyog, és némi szín még a zöldnél is elvész. Ugyanez történik akkor is, ha a fájlt olyan programban tekintik meg vagy szerkesztik át, amely nem képes kezelni a színtereket. 

Ebből egy fontos tanulság vonható le: Csak azon programok és nyomdák esetében használja az Adobe RGB-t, amelyek képesek annak a kezelésére! Személy szerint úgy döntöttem, hogy nem veszem igénybe az olcsóbb árfekvésű nyomdák szolgáltatásait, mert az eredményeik soha nem olyanok, mint amilyennek elképzelem. 

Nyomdaválasztásnál egyébként is könnyen hibázhat az ember! Eredetileg úgy gondoltam, hogy az általam megbízott nyomdák egytől egyig kiváló minőségben dolgoznak, mivel mindenképpen képesek az Adobe RGB kezelésére. És valójában még ez sem jelent garanciát. Időnként megfelelő az eredmény, néha pedig nem. Gyakran még az Adobe RGB kezelésére alkalmas nyomdák sem használják a kibővített színeket (erre a sorozat egy későbbi részében térek majd vissza). 

Egy másik alkalmazás, ahol az Adobe RGB különösen hasznos és célszerű, az úgynevezett széles színskálájú képernyőkön keresztüli megjelenítés. Ezeket a képernyőket az jellemzi, hogy olyan színeket tudnak megjeleníteni, amelyek meghaladják az sRGB-t. Ha a fotókat ilyen képernyőn keresztüli megjelenítés céljából dolgozzák fel, természetesen célszerű a kibővített színtér használata. A megfelelően kalibrált képernyők adott esetben akár még az Adobe RGB-n kívüli színek megjelenítésére is alkalmasak. Egy rövid megjegyzés: Az, hogy egy képernyő képes megjeleníteni az sRGB-n kívül eső színeket, még nem jelenti azt, hogy az összes olyan szín megjeleníthető, amely az sRGB-n belül található. Például egyes képernyők olyan, rendkívül intenzív vörös színárnyalatok megjelenítésére is alkalmasak, amelyek messze meghaladják az sRGB-ben lehetségeseket, miközben továbbra sem képesek megjeleníteni az sRGB-ben megjeleníthető összes kék színt.

A ProPhoto RGB egyszerűen egy hasznos előrelépés: Mivel a ProPhoto RGB szinte az összes látható és nyomtatható szín megjelenítésére alkalmas, még inkább megfelel a helyes színmegjelenítéssel kapcsolatos követelményeknek. Vegyük például a következő fotót, amelyet ki szeretnék nyomtatni:

Mivel jómagam nem vagyok nyomdász, általában keresek egy olyan nyomdát, amely kiváló minőségű nyomtatókkal dolgozik és képes megfelelően kezelni a színtereket. Az Epson Stylus Pro 9900 egy meglehetősen elterjedt nyomtatótípus a nyomdák körében. Példaként a kedvenc Hahnemühle Photo Rag papírom színes profilját pirosra rajzoltam a következő három képen (a fekete szegély továbbra is Adobe RGB-t jelzi):

Az Epson olyan színeket is képes kinyomtatni, amelyek nem szerepelnek az Adobe RGB fájlban, például néhány világos és narancssárga, valamint zöld és türkiz színárnyalatot a középső és a sötét területeken. Mivel semmilyen színről nem mondanék le, és ez a kép nagy valószínűséggel az említett sárgaárnyalatokat is tartalmazza, nagyobb színteret használok, olyat, ami ezeket a színeket is lefedi. Ez a ProPhoto RGB, amelynek az Epson nyomtatóhoz viszonyított eltérését sárga színnel ábrázoltam a következő három képen:

Mivel a ProPhoto RGB bőségesen méretezett, a nyomtató által ábrázolható valamennyi színt lefedi. Éppen ezért én is a ProPhoto RGB-t használom, ha művészi nyomatokhoz készítek képeket. Azt tapasztaltam azonban, hogy a ProPhoto RGB- még az Adobe RGB-nél is kevesebb nyomda támogatja, és még azok is eltérő minőségben dolgoznak. Ha az adott nyomda nem ismeri fel vagy nem tudja feldolgozni a ProPhoto RGB-t, az eredmény helytelen színeket mutat. Balra: a normál kép. Jobbra: olyan kép, amelyet ProPhoto RGB szerint továbbítottak a nyomda részére, majd sRGB szerint értelmeztek (a nyomda az sRGB színteret rendelte hozzá a fotóhoz):

A színek gyengébbek, és néha eltérnek az adott színárnyalattól. Bár a cégek egy része alkalmas e színterek felismerésére és feldolgozására, gyakran azok sem nyújtják az elvárt minőséget.