Jan Leßmann és Hermann Hirsch nem csupán kiváló természetfotósok, akiknek gyakran absztrakt képei rendszeresen első helyezést érnek el neves fotópályázatokon. A "Zeitweise" nevű cégükkel izgalmas online és offline workshopokat kínálnak, valamint YouTube-csatornát és podcastot üzemeltetnek.
ColorEdge referencia
Hermann Hirsch és Jan Leßmann - a fotósok a "Zeitweise" projekt mögött
Leßmann és Hirsch nem csak születési évükben (1993) és születési helyükben (Ruhr-vidék) osztoznak - kettőjüket a természet és a fotózás iránti nagy szeretet is összeköti. Útjaik azonban csak 2018-ban keresztezték egymást: Hirsch egy skót felföldi fotós kiránduláshoz valójában túl nagy és drága szállást foglalt, ezért más útitársakat keresett, és megkérdezte Leßmannt, akit korábban csak távolról ismert a Természetfotós Társaságból (GDT). Leßmann vele utazott, és ebből az utazásból és számos más közös vállalkozásból szoros barátság alakult ki, amely végül 2021-ben a "Zeitweise" (magyarul: "időnként") közös vállalkozáshoz vezetett.
Interjú Hermann Hirschszel és Jan Leßmannal
Jannal (JL) és Hermannnal (HH) többek között a csapatfotózásról, a vizuális nyelvről és a természetfotózáshoz való hozzáállásukról beszélgettünk. Ebben az interjúban a két németországi természetfotós betekintést ad képfeldolgozási beállításaikba is, és elmagyarázza, hogy milyen monitort választott.
Röviddel azután, hogy a "Zeitweise" nevű projektetekkel igazán bele akartatok vágni a lecsóba, a világjárvány a legtöbb terveiteket keresztülhúzta. Hogyan kezeltétek ezt?
JL: Online műhelyeket alakítottunk ki. Ezek nem csak a világjárvány idején működtek nagyon jól, de ma is nagyon népszerűek, és a személyes workshopok és utazások mellett állandó részét képezik a kínálatunknak.
Szerintetek mitől lesz jó egy természetfotós?
JL: Egy kicsit őrültnek kell lenni. A természetfotózás gyakran frusztráló, mert sok tényezőt nem tudsz befolyásolni. Türelmesnek és kitartónak kell lenned. A kíváncsiság hasznos, és gyakorlott szemre van szükséged a helyzetekhez és a motívumokhoz.
HH: A tudás is fontos: egyrészt a fotózási technikáról, másrészt arról, amit fotózol. Nem kell ismerned a fényképezni kívánt állatok latin nevét, de ha tudod, hol és mikor találod meg őket, és hogyan viselkednek, az nagyban növeli a siker esélyét. És ideális esetben egy vizuális nyelvet is kialakítasz.
Mi jellemzi a fényképeiteket?
JL: A "szerencsés véletlen" kifejezés írja le a legjobban. Igyekszünk kihasználni a "szerendipitást". Konkrétan, igyekszünk nem ragaszkodni makacsul egy rögzített tervhez, és nem frusztrálódni, ha a projekt nem valósítható meg 1:1-ben. Alapvető hozzáállásunk inkább az, hogy "mit tudunk ma megtenni, amit máskor nem tudunk", és ebből nagyszerű képet alkotunk. Ily módon igyekszünk mindig felismerni a hétköznapokban a különlegeset.
A képeitek szokatlan szögekből és absztrakt megvalósításokkal inspirálnak. Hogyan találjátok ki ezeket?
JL: Ez a sok próbálkozás, gyakorlás és az új dolgokra való nyitottság eredménye. Ha már régóta a nagy kép van a szemed előtt, a részletek és az absztrakció iránti szemed idővel kiélesednek. Ekkor már nem arról van szó, hogy egy adott állatot a lehető legtökéletesebben megörökítsünk, hanem arról, hogy a természetben megtapasztaljuk a dolgokat, és ezekben a helyzetekben kreatív képeket hozzunk létre. Ez már nem a puszta dokumentálásról szól. A természet adja a keretet a kreatív művészi kifejezéshez.
Mi a határ?
HH: Számunkra mindig a természet élménye áll a középpontban. A képeink mindig a helyszínen készülnek, úgy, ahogyan megmutatjuk őket.
JL: Ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy olyan tárgyakat vigyünk magunkkal, amelyeken keresztül aztán a helyszínen fotózunk, és amelyeken keresztül elidegenítő hatásokat érünk el. Ez például egy acélszivacs, egy prizma vagy akár egy sajtreszelő is lehet.
Milyen szerepet játszik a technológia a munkátokban?
JL: A természetfotózás gyakran egyszerűen sok felszerelést igényel, például gyors fényképezőgépet, hosszú gyújtótávolságot, távkioldót vagy fénysorompókat. Ebben a tekintetben nagyon igényesek vagyunk. A felszerelésnek egyszerűen nagyon jónak kell lennie és működnie kell. De a technológia mindig csak alapkövetelmény az erős képekhez.
HH: A technológiát magát is el kell sajátítani. Különösen az állatfotózásnál gyakran a másodperc töredéke alatt kell reagálni, hogy megörökítsünk egy rendkívül múló és gyorsan változó helyzetet. Ehhez egyszerűen gyakorlatra van szükség.
Most a "Zeitweise" nem csak cégként jelenik meg, hanem ezen a néven közösen is képeket küldtök be versenyekre. Ez szokatlan, nem igaz?
HH: Lehet, de ez csak logikus: amikor együtt dolgozunk témákon vagy képi ötleteken, azt csapatként tesszük, és szándékosan nem ugyanazzal foglalkozunk. Szétválasztjuk a feladatokat és pl. különböző fókusztávolságokat, különböző szögeket vagy helyszíneket használunk. Itt a végeredmény számít, és nem az, hogy véletlenül kinek volt a megfelelőbb fókusztávolsága, az ideálisabb szög vagy egyszerűen csak több szerencséje.
JL: És a bonyolult, fénysorompókkal vagy távirányítású kamerákkal történő összetett beállításoknál gyakran úgysem tudjuk megmondani, hogy melyikünk készítette a képet. Ezek ilyenkor "Zeitweise" fotók.
Milyen jelentősége van a digitális képfeldolgozásnak számotokra?
JL: Azért optimalizáljuk a képeinket, hogy a művészi kifejezésmódunk jobban érvényesüljön. De alapvetően a GDT (Német Természetfotósok Egyesülete) versenyszabályait követjük, a szenzor szennyeződésén kívül semmit nem távolítunk el a képből, és semmi olyat nem adunk hozzá, ami valójában nem volt ott.
Hogyan néz ki a képszerkesztési beállításotok?
HH: A mobil számítógépek ma már olyan erősek, hogy mindent a MacBook Pró gépünkkel csinálunk. Otthon a MacBook-okat aztán EIZO ColorEdge monitorokhoz csatlakoztatjuk.
Hirsch a ColorEdge CS2740 készüléket használja az opcionális CH2700 árnyékolóval.
Leßmann a ColorEdge CG2700X készüléket használja, és különösen nagyra értékeli a beépített kalibrációs érzékelőt.
Milyen fontos szerepet játszanak a monitorok a képszerkesztési munkafolyamatotokban?
JL: Sajnos sok fotós nem gondol a monitorra. Én is szeretném minimalizálni a monitoron töltött időt, hogy teljes mértékben a képeimre koncentrálhassak. Ehhez azonban szükségem van arra a bizonyosságra, hogy a monitorom abszolút pontos képet jelenít meg a képfájljaimról. Sajnos a monitorok túlnyomó többsége nem képes erre. Egyrészt a legtöbb monitor technikailag képtelen arra, hogy a fényképeket a kívánt színtérben jelenítse meg. Másrészt a megjelenítés gyakran annyira pontatlan, hogy igazából nem alkalmas kifinomult képszerkesztésre.
Milyen monitorokat használtok jelenleg, és miért pont ezeket a monitorokat választottátok?
JL: Én a ColorEdge CG2700X-et használom, Hermann pedig a CS2740-et. Mint mondtam, eléggé igényesek vagyunk, ha a technológiánkról van szó. És itt viszonylag közvetlenül az EIZO-nál köt ki az ember. A monitoraink 27 hüvelykesek, és értékeljük a széles színskálát, a kiváló homogenitást és a 4K felbontás élességét. Másrészt az EIZO kiváló gyári kalibrációja abszolút pontos képmegjelenítést és gyors újrakalibrálást biztosít. Az én CG2700X-em még önmagát is képes kalibrálni. Ez hihetetlenül kényelmes.
HH: Az is szuper praktikus, hogy a MacBookjainkat egy az egyben USB-C kábelen keresztül csatlakoztathatjuk a monitorokhoz, amivel tölthetjük is őket, és a monitorhoz csatlakoztatott perifériákhoz is csatlakoztathatjuk őket.
Mi következik?
JL: Jelenleg azon dolgozunk, hogy tovább bővítsük a workshop kínálatunkat. Nagyon várjuk már, hogy új desztinációkat kutathassunk fel, és hogy a jövőben majd még több oktató csatlakozzon a "Zeitweise" projekthez. Szeretnénk továbbá bővíteni a YouTube csatornánkat és a nemrég indított videó podcastunkat.
