Soha nem látott fotók a Föld mélyének titkairól

Ulla Lohmann a felső-bajorországi Schäftlarnban él. A sikeres fotós és filmes azonban az év több mint egyharmadát házon kívül tölti. Lohmann expedícióiról és kalandtúráiról számos folyóirat, így többek között a National Geographic és Geo is rendszeresen beszámol.

A "47 csúcs" projektje során Lohmann azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 470 nap alatt megmássza és lefényképezi az európai országok 47 legmagasabb csúcsát. A fiával, Manukkal való várandósság és egy világjárvány megakadályozta, hogy ez a projekt az eredetileg tervezett időkeretben megvalósuljon. Ennek ellenére egy magával ragadó bemutatót eredményezett.

Munkáinak egyik legfőbb témája már hosszú évek óta a vulkanikus folyamatok dokumentálása. A vulkánok pusztító ereje először nyolc éves korában ragadta magával a fantáziáját, amikor is a szüleivel Pompejiben kirándult, és ez irányú érdeklődése azóta is töretlen. Kalandor természetének köszönhetően a fotósok közül elsőként örökíthette meg az Ambrym szigeten fekvő Benbow vulkán kráterének peremén állva feltáruló lávafolyam magával ragadó látványát. A tűzhányó szépsége olyannyira elvarázsolta, hogy később még számos alkalommal ellátogatott az országba. 1999-ben a csendes-óceáni Vanuatu szigetcsoportra látogatott, hogy elsőként készítsen felvételeket a kisebb-nagyobb szigeteken elterülő tűzhányók lenyűgöző szépségű krátereiről. A kráter mélyén áramló lávafolyam látványa annyira megbabonázta Lohmannt, hogy az egyedülálló természeti szépség megörökítése érdekében minden korábbinál mélyebbre merészkedett a tűzhányóban.

Mivel a fotósok és filmesek egyik legmeghatározóbb tulajdonsága a kitartás, ő mindig is rendíthetetlen eltökéltséggel küzdött kitűzött céljai eléréséért. Pályafutását a National Geographic szervezte expedíciók szakácsaként kezdte. Később környezetgazdálkodási és fotóriporteri diplomát szerzett Ausztráliában, nem sokkal ezután pedig már folyóiratokban publikált. Későbbi férjét, a hegymászás iránt rajongó Basti Hofmant is az egyik korai expedícióján ismerte meg. Hasonló érdeklődési körüknek köszönhetően tökéletes párost alkotnak.

2014-ben Lohmann kézzel fogható közelségbe került egyik legfőbb álmának beteljesítésétől: Bastival és a francia vulkanológussal, Thomas Boyerrel együtt több száz méter mélyre hatolt a Benbow tűzhányóban, és a háromszintű kráter második szintjéig ereszkedett. Azonban a vulkáni gázok következtében maró hatású, életveszélyes áradatot eredményező, hirtelen eleredt eső már a kötelek és karabinerek épségét veszélyeztette. Az expedíció azonnali megszakítása ellenére éppen csakhogy sikerült a kijutás. „Meglehetősen lelombozott bennünket, hogy ilyen közel a céltól kénytelenek voltunk visszafordulni.”

A 2015-ös következő próbálkozásunk sem kezdődött sokkal ígéretesebben: A csapatnak több mint három hétig kellett várakoznia egy saját készítésű kunyhóban a vulkán lábánál, hogy elálljon a folyamatos esőzés. „Úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt állat. Az eső a mi ketrecünk.” – jegyezte fel naplójába Lohmann. Végül a négyhetes expedíció végéhez közeledve csak kitisztult az idő, így megkezdhették a leereszkedést a kráter mélyébe.

A kráter peremétől számított első 150 métert köteleken leereszkedve tették meg. 110 méterrel lejjebb sikeresen elérték a második szintet. Itt kellett feladniuk egy évvel korábban. Ezúttal azonban melléjük szegődött a szerencse. Az utolsó 150 méter megtételét követően elérték a kráter legmélyebb szintjét. A mérgező gázok alkotta sűrű felhők következtében a láthatóság időnként tíz méter alá csökkent. A kráter mélyén azonban olyan látványban volt részük, amely korábban senki más számára nem adatott meg. A mindössze 50 méterrel alattuk vöröslő forró lávafolyam helyenként 70 méter magas lávaszökőkúttal kápráztatta el a csapat tagjait. Boyer gyorsan meg is mérte a felszíni hőmérsékletet: a vulkanológus által mért 1276 Celsius-fok 200 fokkal haladta meg a várt értéket. Ulla Lohmann lenyűgöző képeken örökítette meg a nem mindennapi látványt. A szintén hőálló védőruházatot viselő Boyerrel együtt pedig értékes lávamintákat gyűjtöttek.

Boyer számára a 2015-ös expedíció csak a kezdet volt, Lohmann pedig évente többször is ellátogat Ambrym szigetére, ahol intenzív kapcsolatot ápol a szigetlakókkal. „A helyiek annyira megkedveltek, hogy három gyermeket is utánam neveztek el” – meséli nem kis büszkeséggel a 40 éves fotós. Közülük a legidősebb, Ulla nemrégiben töltötte be a nyolcat. A Lohmannt övező tisztelet nagyrészt sajátos munkamódszerének köszönhető: a megnyerő személyiségű fotós kitartása és eltökéltsége a helyiek iránt érzett nagyfokú empátiával párosul. Mindez a helyiek által beszélt nyelv elsajátítását is magában foglalja. Ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy elnyerje a Pápua Új-Guineában élő anga törzs tagjainak bizalmát.

„Gemtasu törzsfőnök a saját lányaként tekint rám. Férjem, Basti is Gemtasu hozzájárulásával kérte meg a kezemet. Nászajándékként még egy malaccal is meglepett minket” – fűzi hozzá mosolyogva a fotós. Sajnos Gemtasu már nincs közöttünk. Halála előtt még megkérte Lohmannt egy fontos dologra: Gemtasu úgy rendelkezett, hogy a törzs régi hagyományaihoz híven – csakúgy, mint édesapja esetében – balzsamozzák be a holttestét. Lohmann feladata volt az eljárás pontos dokumentálása. A felkérést követően sokáig őrlődött magában, de végül elvállalta a nem mindennapi feladatot. Az időigényes munkával elkészített felvételek egyedülállóan meghitt betekintést nyújtanak egy nagy múltú hagyomány továbbélésébe.

Felső-Bajorországi otthonába hazatérve Lohmann már mindig is az sRGB színtér alkalmazásával dolgozta fel az expedíciókon készített, interneten keresztüli közzétételre szánt képeit. „A könyvekbe szánt képeket azonban régebben általában RAW formátumban továbbítottam a kiadók számára” – mondja a fotós. „Úgy gondoltam, hogy így a lehető legszebb formában jelentethetők meg a fotók, de sajnos tévedtem. A könyvekben szereplő képek általában nem úgy festettek, mint ahogy azt én eredetileg elképzeltem.” Lohmann jelenleg az EIZO ColorEdge CG319X készülékét használja, és nagyon elégedett: „Ezzel a monitorral csodálatos színvilág kölcsönözhető a képeim számára. A tűzhányókról készült fotóim telített vörös árnyalatai gyökeresen eltérő intenzitással tündökölnek.”

A jövőbeni esetleges kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében most már kizárólag az említett készülékeken dolgozza fel képeit, hogy a megjelenő könyvek képei tökéletesen visszatükrözzék művészi elképzeléseit. „A nyomtató ICC színprofiljának használatával tökéletesen megbízhatóan végezhető el a próbanyomat-ellenőrzés, így mindig biztos lehetek abban, hogy a kinyomtatott képek valósághűen jelenítik meg a fotózáskor megörökíteni kívánt témákat” – magyarázza Lohmann. A CG sorozatú monitorok beépített kalibrációs érzékelőit különösen hasznosnak tartom. Ily módon a képernyő pontosan az adott fájlhoz igazítja a megjelenítést. Ez a funkció az expedíciókon is rendkívül célszerű, mivel ilyen alkalmakkor általában nem található a közelben számítógép, amihez a monitort hozzá lehetne csatlakoztatni. Otthon azonnal elkezdheti szerkeszteni legújabb fotóit és videóit anélkül, hogy olyan technikai kérdésekkel kellene foglalkoznia, mint a monitor kalibrálása vagy bármi más.