Csodálatos lények a tenger felszíne alatt

Meséljen nekünk a víz alatti fotózásról - honnan jött ez a szenvedély?
Több mint tíz évvel ezelőtt vettem részt az első búvártanfolyamon, hogy elkísérjem édesapámat, aki búvárengedélyt akart szerezni. Ez teljesen megváltoztatta az életemet. Egy éven belül, miután megismerkedtem a vízzel és a búvárkodással, elkezdtem fotózni, és nem tudtam betelni vele. Ezután több búvárúton vettem részt a Vörös-tengeren és Délkelet-Ázsiában. És lassan a szenvedélyemből hivatás lett.

Ma már workshopokat szervezek azokon a helyeken, amelyeket akkor ismertem meg, amikor búvárkodni kezdtem. Egész évben búvárkodom a Földközi-tengeren, különösen Liguriában, amely olyan számomra, mintha a második otthonom lenne.

Csak víz alatt fotózik?
Nem csak. Szeretem a természetet, és a szárazföldi életet is szívesen fotózom. De a legnagyobb szenvedélyem a víz alatti világ.

Ezek az elsüllyedt csodák, amelyeket megmutat nekünk, csak a trópusi paradicsomokban léteznek, vagy a Földközi-tenger még tartogat iilyenféle meglepetéseket?
A Földközi-tengernek nem kell a trópusi tengerek mögé bújnia - tele van csodálatos meglepetésekkel. A mérsékelt éghajlat és a különböző évszakok egész évben hihetetlenül változatos találkozásokat biztosítanak. A hideg hónapokban, amikor a tenger háborgó, például a leghihetetlenebb színekben pompázó süllőhalakat, Szent Péter-halakat vagy csupaszkopoltyús csigákat láthatunk. Nyáron, amikor a víz tisztább, makréla-, barrakuda- vagy keszegrajok között merülhet, és megfigyelheti a tengerfenék élénk színeit, amelyek meleg tónusai gyönyörű kontrasztot alkotnak a tenger kékjével.

Ha a Földközi-tengerben szeretne fotózni, türelemre van szüksége, mert meg kell keresnie a motívumokat. Ez különösen igaz a védett területeken kívül, ahol a növény- és állatvilág gyér. 

Víz alatti fotósként, aki gyakran merül ugyanazon a helyen, egyfajta őrzővé is kell válni, aki vigyáz a tengerfoltja jólétére. Sajnos a védett területeken kívül sokan nem viselkednek tisztelettudóan, és szemetet és törmeléket dobálnak a tengerbe, vagy egyszerűen otthagyják a halászhálóikat és a zsinórokat. A védett tengeri területek rendkívül fontosak, és biztosíthatják, hogy Földközi-tengerünk egyedisége ne vesszen el örökre. Remélem, hogy a jövőben több ilyen védett terület lesz, és hogy jobban és hatékonyabban kezelik majd őket.

Hogyan kezdett el víz alatti fotózással foglalkozni? A búvárkodás szinte mindig a kiindulópont. A legtöbb esetben a búvárkodás szerelmesei azok, akik ki akarják próbálni a fotózás új módját. Olyan fotókat szeretnének hazavinni utazásaikról és merüléseikről, amelyek igazságot tesznek az általuk felfedezett óceáni mélységek szépségének. Az első találkozás történhet sznorkelezés útján is - valójában nem kell mindig gázpalackkal merülni ahhoz, hogy víz alatti fotókat készítsünk.

Miért fontos ez a műfaj?
Akik lelkesednek érte, a fotózás révén nagyobb érzékenységet fejlesztenek ki az ábrázolt élőlények iránt, és nagyobb tiszteletet tanúsítanak a tengeri élőhely iránt. Tudatosabbá válik a fajok sokfélesége, és szeretné megőrizni mindazt, ami szép és érintetlen. Óceánjaink csodáinak megörökítése egyre nehezebbé válik, és nagy elkötelezettséget igényel.

Ezért döntöttem úgy, hogy azt is megmutatom, aminek nem kellene ott lennie, például a medúzának látszó műanyag zacskó képét. Jobban tudatában kell lennünk annak, hogy mit teszünk a mindennapi viselkedésünkkel.

Milyen tipikus hibákat követnek el a kevésbé tapasztalt fotósok?
Az első hiba általában az, hogy nem mennek elég közel a motívumhoz. A másik probléma, hogy felülről fotóznak, és ezzel a motívumot a háttérbe "tolják", sziklák vagy korallok elé, ahol alig lehet felismerni a témát. Nagyon fontos, hogy a háttérre is figyeljünk, és próbáljuk meg kiemelni és értékelni a témát, ahelyett, hogy elterelnénk róla a tekintetünket és figyelmünket. A koncentrációnak is nagy szerepe van: az alapvető szabályokról könnyű megfeledkezni, különösen az első néhány alkalommal, mert maga a búvárkodás annyira elfoglalja az embert.

Egyszerű felszereléssel kezdte, vagy már a kezdetektől fogva professzionális technológiára van szüksége?
Minden apránként fejlődött. Az első fényképezőgép egy klasszikus kompakt fényképezőgép volt néhány száz euróért, polikarbonát védőházzal. Ezután vettem egy víz alatti vakut, ami elengedhetetlen volt. Amikor eljött az idő az igazi minőségi ugráshoz, átálltam a kifinomultabb rendszerekre, és megvettem a megfelelő felszerelést: egy jó tükörreflexes fényképezőgépet, egy halszem objektívet és néhány jó vakut. Könnyen el lehet több tízezer eurót költeni komplett professzionális felszerelésre.

Milyen felszerelést használ jelenleg?
Egy Canon 5D Mark III fényképezőgépem van, a Nauticam alumínium vázával. A víz alatti fotózáshoz használt objektívek: egy Sigma 15 mm-es Fish-Eye, egy Tokina 10-17 Fish-Eye, amelyet 1,4-szeres szorzóval használok, egy Canon 100 mm-es L Macro, további víz alatti objektívek dioptriákkal és egy Canon 17-40. És az EIZO grafikus monitorjaival dolgozom, amely nagyon fontos partner a digitális képek világában.

Hogyan hallott az EIZO-ról?
Az egyik tanfolyamom egyik résztvevője mutatott be Roberta Scalisi-nak, az EIZO Italy termék- és marketingmenedzserének. Régóta ismerem a céget, mivel a fotómonitorok terén a legmagasabb minőséget képviseli.

Ez egy olyan együttműködéshez vezetett, amelynek keretében víz alatti fotózással kapcsolatos workshopokat tarthatok, és élvezhetem az EIZO monitorok kiváló minőségének előnyeit. A következő workshop a víz alatti képek utómunkálataira fog összpontosítani. A cél, hogy a résztvevők olyan információkkal szolgáljanak, amelyek mind a kezdők, mind a tapasztalt felhasználók számára hasznosak.

Átdolgozza a képeit?
Igen, természetesen - de nem akarok túlzásokba esni. A célom mindig az, hogy a természetet úgy ábrázoljam, ahogy van. Ennél a fajta fényképezésnél előfordulnak apró hibák vagy tökéletlenségek, amelyeket ki kell javítani, például a víz jellegéből adódó domináns kék tónusok vagy színeltérések. 

A szerkesztés magában foglalja az expozíció vagy a kontraszt beállítását, a csúnya felhőrészecskék eltüntetését - még ha ez néha nem is szükséges - és a részletek élességének optimalizálását.

Hogy egy kicsit műszakibbá váljunk: Milyen lépésekből áll az utómunka?
A víz alatti képeim megvalósítása egy jól bevált eljárást követ. Először a RAW-fájl fejlesztése következik Lightroomban: képkivágás, általános expozícióbeállítás, színbeállítás, domináns elemek csillapítása, a fény, árnyék, fehér és fekete tónusok kontrasztjának beállítása, színeltérések korrekciója vagy objektívkorrekció. Ha szeretné, ezen a ponton apró, kiválasztott módosításokat is végezhet a beállításokon.

A második lépés a Photoshopban történő szerkesztés, ahol eltávolíthatja a lencsén lévő esetleges karcolásokat vagy foltokat, illetve a homályos részecskéket; a részletekre koncentrálhat, és különböző végső beállításokat végezhet. A fájlt ezután a Lightroomon keresztül exportáljuk.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Az első fotókönyvem idén jelenik meg. Természetesen a víznek van szentelve.