Lilli Nass fotós édesapja 54 éves korában Alzheimer-kórban megbetegedett. A berlini nő úgy döntött, hogy apja betegségét fotográfiailag dolgozza fel. Az így készült "cursare" című sorozattal részt vett a BFF új fiatal tehetségek díján, és elnyerte az első helyet. A verseny fődíjaként Nass egy ColorEdge CG2700X monitornak örülhetett. Itt bepillantást enged a sorozat elkészítésébe és a fotós munkájába.
COLOREDGE REFERENCIA
Pillanatok, amelyek megérik
Kezdet
A "cursare" latinul "oda-vissza futást" jelent, ami a demens betegek tipikus viselkedése, akiknek gyakran erős mozgáskényszerük van. Gyakran együtt jár a ruhák és apró tárgyak "babrálásával". Egy olyan tevékenység, amely a kívülállók számára értelmetlennek tűnik, de a beteg ember számára új érzékelési szintet nyit meg, és esetleg támpontot ad neki. Ez magyarázza, hogy Lilli Nass miért nevezte így az édesapja demenciás betegségéről szóló művét. Amikor diagnosztizálták, ő mindössze 54 éves volt, Nass pedig 19.
Nass sorozatának magja három analóg kép, amelyeket egy Zenza Bronica 6 x 6-os középformátumú fényképezőgéppel készített. Ez a három kép 18 hónapig feküdt egy fiókban, mígnem Nass úgy döntött, hogy a demencia témájáról készült sorozatával pályázik a BFF Új fiatal tehetség díjára. Előzetesen intenzív beszélgetést folytatott édesanyjával arról, hogy nyilvánosságra hozza-e és hogyan tegye apja betegségét. Apja ekkor már nem volt abban a helyzetben, hogy maga hozza meg ezt a döntést. A pályázati határidő utolsó napján született meg a döntés, hogy benyújtják a pályázati koncepciót. Tíz intenzív számítógép előtti óra után elkészült és elküldték.
Döntő
Nass így fontos szakaszgyőzelmet aratott: A döntőbe jutott tizenegy másik finalistával együtt Nass meghívást kapott egy hamburgi workshopra. Ott személyes mentorával, Maximilian Königgel, valamint a többi mentorral és a finalistákkal együtt dolgozott a koncepciókon. Ezután eljött a megvalósítási szakasz ideje. "Ez nem volt olyan egyszerű, mert a szüleim decemberben rehabilitáción voltak, ami azt jelentette, hogy csak januárban tudtam elkezdeni a megvalósítást" - számol be Nass.
Analóg középformátum
Nass a sorozatot analóg középformátumú fényképezővel Kodak Portra 400 filmre fényképezte. "Azért akartam analóg módon dolgozni, hogy rákényszerítsem magam az óvatosságra. Egyrészt, hogy tényleg csak azokat a pillanatokat örökítsem meg, amelyek megérik. Másrészt egy ilyen intim sorozatban szerettem volna kellő tiszteletet tanúsítani apám iránt" - magyarázza Nass a kameraválasztását. A középformátumban a képek négyzet alakúak. Nass ezt előnynek tekinti.
Az első workshop és a megvalósítási fázis során újra és újra felmerült a kérdés, hogyan lehet a legjobban megközelíteni a demencia témáját fotográfiailag. Két nézőpont alakult ki: Egyrészt központi motívumnak bizonyultak azok a tárgyak részletfelvételei, amelyekkel Nass apja szívesen foglalkozik és amelyekkel a jellegzetes "babrálást" mutatja. Másrészt számos csendélet készült valós helyzetekről, például apja éjjeliszekrényéről, valamint néhány portréfelvétel. Itt a jó egyensúly és a közös szál megtalálása volt a fő feladat egy másik márciusi zingsti workshopon. Itt az volt a feladat, hogy a lefényképezett sorozatot a zsűri értékelésére történő végső benyújtáshoz kiegészítsék.
Első díj
Itt is úgy tűnik, hogy Nass és mentorának, Könignek jó érzéke volt. Végül is Nass munkája elnyerte az első díjat. Nass fotósorozata számos közeli felvételből, szituációból és megfigyelésből áll, amelyek lehetővé teszik a néző számára, hogy beleélje magát egy demenciában szenvedő ember világába. Nass olyan látszólag véletlenszerű tárgyakat mutat be, mint például egy kis fekete kukoricacsutkát vagy a cipőkanalat és a ceruzát, amelyet az apja szívesen hord a nadrágzsebében, és megtapogatja. Főként apja kezéről vagy arcáról mutat közeli képkivágású felvételeket. Nass képei általában nagyon sűrítettek.
Egy másik képen Nass apja a szőnyeg egy tiszta foltját babrálja, miközben tíz centiméterrel arrébb egy morzsa hever. Más képek Nass apja életterének csendéletszerűbb részeit mutatják, például az éjjeliszekrényt az édesanyja portréjával és egy családi képpel, vagy Nass apjának hátulról fotózott, a távolba néző portréját. "Az volt a célom, hogy befogadjam apám belső perspektíváját, és megkérdezzem magamtól, hogyan érzékeli a világát" - írja le Nass a megközelítését. Ennek az igényének teljes mértékben eleget tudott tenni, és nem csak a zsűri véleménye szerint. Képeivel Nass számos kiindulópontot kínál a nézőnek ahhoz, hogy elképzelje egy demenciában szenvedő ember világát. Egy olyan világot, amely gyakran úgy tűnik, hogy zavarodottságból, elveszettségből, magányból és rituálékból áll. Egy olyan világ, amelyben, ha valami, akkor a régmúlt jelen van.
"Apám már régóta nem ismer fel minket" - magyarázza Nass. "De tudja, hogy közel állunk egymáshoz, és másképp viselkedik velünk, mint idegenekkel". Nass számára a fotósorozatán való munka is segít feldolgozni apja betegségét. Betegsége időközben olyannyira előrehaladottá vált, hogy otthonban él, és nagy gondozásra szorul.
ColorEdge CG2700X
Lilli Nass nagy örömmel fogadta a nem pénzbeli nyereményt, egy monitort. Az EIZO új 4K felbontású professzionális ColorEdge CG2700X monitora azóta is nagy segítségére van: "Az EIZO az iskolának is biztosított két új készüléket a záró kiállításunkra, de igazán nagyszerű, hogy otthon is van saját ColorEdge monitorod" - számol be Nass láthatóan izgatottan, majd így folytatja: "Csak akkor veszed észre, hogy előtte mi hiányzott, amikor van egy ColorEdge-ed". Ezt mindenekelőtt a teljesen pontos képi megjelenítés fejezi ki. Nass így optimálisan előkészítheti a képeket a nyomtatáshoz, és bízhat abban, hogy pontosan ugyanúgy kerülnek ki a nyomtatóból. "Azóta sokkal kevesebb papírt használok. Ráadásul a beépített kalibráció biztosítja, hogy a monitor mindig tökéletesen kalibrált legyen" - mondja Nass, és nagyon elégedettnek tűnik.
A jövő
Az új fiatal tehetségek díj elnyerése azonban nem jelenti a sorozat végét Nass számára. Továbbra is dolgozik rajta, és folyamatosan fejleszti tovább.
Míg kezdetben inkább a részletfotók voltak előtérben, mostanra a csendéletek és a portrék nagyobb teret foglalnak el. Nass azt tervezi, hogy a "cursare"-t a berlini Ostkreuzschule für Fotografie-ban folytatott tanulmányai záróprojektjeként nyújtja be, és később könyv formájában is kiadja. Nass szakmai jövőjét a magazin- és portréfotózás területén képzeli el.
