Fabio Antenore - Az idő mestere

A svájci Fabio Antenore szakmai életében mindig is fontos szerepet játszott a technológia és a kreativitás. Korábbi munkájában, hangmérnökként és zenei producerként azonban elsősorban arról szólt, hogy más kreatív alkotók ötleteit a lehető legjobban megragadja és megvalósítsa.

Kiégési szindrómája után Antenore úgy döntött, hogy saját kreativitására és a fotózás iránti szenvedélyére összpontosít. "Abban az időben sokat voltam kint, és meg akartam örökíteni, amit a természet adott nekem. A tájképek nem támasztanak követelményeket veled szemben. Ez segített abban, hogy megtaláljam önmagam" - emlékszik vissza Antenore. Kezdettől fogva nem az volt a célja, hogy józanul dokumentálja a természet szépségét. Ehelyett Antenore olyan műalkotásokat akart létrehozni, amelyek a természetet a lehető legszebben ábrázolják. Idővel Antenore kialakította stílusát, amelyet ma már "hiperrealista fotográfiának" nevez. Célja nem a valósághűség, hanem az érzelmek és a tökéletesség maximalizálása. Míg sok éven át a tájképekre összpontosított, az utóbbi években egyre inkább városképeket is fotózott. Antenore nemrég egy e-könyvet jelentetett meg weboldalán az "Utcakép-fotózás" címmel, amelyben elárulja legjobb tippjeit és trükkjeit.

Hány valóság van Antenore hipervalóságában?

Antenore képei talán leginkább "látványosnak" mondhatók. Színesek, részletgazdagok, technikailag briliánsak, és gyakran olyan fényviszonyokkal ragadnak meg, amelyek a valóságban ritkán fordulnak elő. Ha felületesen nézzük a képeit, azt hihetnénk, hogy mesterséges intelligencia által generált képekről vagy sok különböző kép kompozíciójáról van szó. A kompozíció gyanúja jó irányba mutat, de másképp, mint gondolnánk. Képei "hiperreális" hatásának több oka is van. A legmeghatározóbb talán az, hogy az időtengely, pontosabban a felvétel időpontja egészen különleges szerepet játszik a képek létrejöttében. Antenore a fotózás során a valósághűség önmaga által felállított mércéjét követi: a helyszíni körülmények rögzítettek. Mindent, ami a képen látható, a helyszínen fotózott. Egyedül az időtengely változtatható. Ez azt jelenti, hogy a kép egyes elemeit a nap különböző időpontjaiban fotózza, majd az utómunkálatok során egyesíti őket és megfelelő fényhangulatot ad nekik: ezt a technikát “time glare”-nek nevezik.

A kirakós játék darabjainak összegyűjtése

Ez az oka annak is, hogy Antenore képei gyakran hosszú ideig készülnek, és hogy gyakran több órán át állványa mögött marad, és számos azonos képet készít a nap különböző időpontjaiban. Így születnek képek napsütésben, aranyló és kék órákban, csillagokkal vagy akár a Tejútrendszerrel. Antenore ezután az utómunkálatok során "összerakja" a kész képet: az egyes képterületeket úgy rakja össze, mint egy kirakós játék darabjait ugyanannak a képnek a különböző változataiból. Képei utólag nem éppen realisztikusak, de még így is drámaian különböznek a mesterséges intelligenciával készített képektől vagy olyan kompozícióktól, amelyekben a legkülönbözőbb helyszínekről származó elemeket raknak össze. Hiszen Antenore még mindig a lefényképezett helyszínt mutatja meg.

Csak éppen nem egy rövid pillanatban megörökített valós helyzetként, hanem idealizált "best-of"-ként.

Ez a fajta fényképezés nemcsak nagyon hosszadalmas, de technikailag is rendkívül igényes. 

Amikor a képei sikertényezőiről kérdezik, Antenore így válaszol: "30% részletes tervezés, 30% fejlett felvételi technika a helyszínen, valamint 30% utómunkálat a monitoron. A többi az szerencse."

A helyszín felderítése és előkészítése

Antenore egy átfogó bakancslistát vezet azokról a helyekről, amelyeket egy nap szeretne lefotózni, és ezeket sorra végigdolgozza. A GoogleMaps-on már több mint 1000 helyszínt állított össze, köztük rengeteg, a fotózás szempontjából fontos információval. A releváns eszközök, például a Photo Pills vagy a Google Earth segítségével további információkat gyűjt össze, amelyekkel előre meg tudja tervezni a helyszíni fotózást. A Nap, a Hold és a Tejút állása előre megtervezhető, így meghatározható az ideális utazási időpont. "Egyébként ez a rész a legkevésbé szórakoztató számomra" - vallja be Antenore - "de nagyon fontos, hogy a helyszínen meg tudom valósítani az elképzeléseimet."

A GFX 100 óriási kontraszt-tartományt kínál. Ennek ellenére a kritikus motívumokban fokozatmentes szűrőket használ, hogy csökkentse a kép kontrasztjait, és megakadályozza, hogy a fénypontok "kiégjenek", az árnyékok pedig "megfulladjanak". ND szürke szűrőket is használ, hogy nappal lassú záridőt érjen el. Más helyzetekben Antenore expozíciósorozatokat készít. Munkamódszerét általánosságban úgy lehetne összefoglalni, hogy gigantikus expozíciósorozatokat készít. Több órán keresztül, különböző fényviszonyok mellett számos variációt készít ugyanarról a fotóról. A tényleges kép a következő lépésben - az utómunkálatok során - jön létre.

A kép az utómunka során jön létre

A felvétel után Antenore visszatér a digitális sötétkamrába, ahol a ColorEdge CG2700X várja őt. A feladat itt az, hogy a képeket átnézze, és megtalálja azt az alaphangulatot, amelyre a kész képet lehet alapozni. Antenore ezután fokozatosan más képekből származó egyes képelemekkel egészíti ki a képet, például az árnyékok vagy a fénypontok kiemelésére, vagy az éjszakai égbolt kiegészítésére a Tejútrendszerrel, amely akár órákkal az alapexpozíció után is készülhetett. "Végül úgy kell összehangolnom a kirakós számos darabját, hogy egy hihető, harmonikus összvilágítási hangulatot és ezáltal egy hiperrealisztikus képet hozzak létre" - magyarázza Antenore munkamódszerének legnagyobb kihívását. A felhasznált egyedi expozíciók számától függően Antenore képei átlagosan 2-3 óra képfeldolgozást igényelnek. Az összetett motívumok azonban néha egy egész munkanapot is igénybe vehetnek. Antenore nemrégiben közzétett egy Photoshop-panelt weboldalán, amelynek segítségével jelentősen leegyszerűsíthető számos bonyolult szerkesztési lépés.

A ColorEdge CG2700X, Antenore monitora itt központi szerepet játszik. "A képeim hiperrealisztikusak, de amikor a monitorról van szó, akkor a teljesen pontos, valósághű megjelenítést részesítem előnyben" - magyarázza Antenore. "Azt akarom, hogy a monitor egészen pontosan mutassa a fájlomat. És úgy, ahogyan az éppen kinéz. Nem színesebbnek, nem kontrasztdúsabbnak és nem élesebbnek, mint amilyen valójában." Ami azonban ilyen kézenfekvőnek hangzik, az inkább egy különlegesség, ahogy Antenore elmagyarázza: "A MacBookomon a képmegjelenítés is kissé hiperreális. Túl színes, túl kontrasztos, túl éles. Ez lehet, hogy jól néz ki, de nem erre van szükségem, amikor képeket szerkesztek. Aztán ott van még a fényes kijelző, amit gyakran idegesítőnek találok."

A teljesen pontos képmegjelenítés mellett Antenore nagyra értékeli a 4K monitor éles képmegjelenítését, a tökéletes homogenitást a teljes kijelzőfelületen és a beépített kalibrációs érzékelőt. "A CG2700X abszolút bizonyosságot ad számomra, hogy mindig száz százalékig számíthatok a képmegjelenítés pontosságára. Így bízhatok a szememben. A monitoromat úgy programoztam, hogy rendszeres időközönként kalibrálja önmagát, így nem kell magamnak elvégeznem, és ezzel nem felejthetem el" - magyarázza Antenore, majd így folytatja: "Így azt az időt, amit a számítógép előtt ülök, a képeim utómunkálataira és az új felvételek megtervezésére használhatom, és nem kell az infrastruktúrám karbantartási munkálataira pazarolnom."

Technikai beállítottságú kreatív-emberként Antenore nem korlátozza magát a fényképezőgépek segítségével történő képalkotásra. Évek óta foglalkozik generatív mesterséges intelligenciával (AI) is. „Itt még mindig a tanulási fázisban vagyok. De lenyűgöző, hogy képes vagyok a semmiből olyan vizuális műalkotásokat létrehozni, amelyek teljesen a saját képzeletem és kreativitásom termékei” - magyarázza Antenore.

A számítógép által mesterségesen generált képek esetén a saját kreativitása elsőre ellentmondásosnak tűnhet, de közelebbről megvizsgálva a fotózással való párhuzamosság egyértelművé válik: a fotós találkozik egy szituációval, amelyet aztán kreatív lehetőségeivel - például a nézőpont, a képkivágás, az expozíciós idő és a rekesz megválasztásával - a sajátjává tesz, és így hozza létre saját képét. Még az AI által generált képek esetében is az AI először egy olyan képet hoz létre az eligazításból, az úgynevezett "promptokból", amely esetleg a kívánt szituációt mutathatja, de valószínűleg nem felel meg közvetlenül az alkotó elképzeléseinek. Ezután a promptokat módosítani kell, vagy az úgynevezett “chain-prompt” technikával addig kell változtatni az eredményt, amíg az nem felel meg a felhasználó kívánságainak. Antenore ezután gyakran kombinálja az eredményt a hagyományos képszerkesztési munkafolyamatával, és addig szerkeszti és módosítja a képeket, amíg a kész mű meg nem felel az elvárásainak.

A kérdésre, hogy a fotósok nem fűrészelik-e le azt az ágat, amin ülnek, Antenore így válaszol: "Az AI itt van, egyre elterjedtebb, egyre jobb és jobb, ugyanakkor egyre könnyebben használható. Nem fog eltűnni! És ebben az összefüggésben a mesterséges intelligencia nem csak a generatív mesterséges intelligenciát jelenti, amelyet arra használok, hogy képeket hozzak létre a semmiből. A mesterséges intelligencia számos képfeldolgozási lépés felgyorsítására és egyszerűsítésére is használható. A mesterséges intelligenciában egyértelműen nagy lehetőséget látok. De természetesen vannak a fotózásnak olyan területei, ahol a generatív AI megnehezíti az életet. Ilyen például a microstock fotózás. Az ügynökségeket jelenleg elárasztják az AI-képek, de amint a képek vásárlói megértik, hogyan tudnak maguk is AI-képeket generálni, a levegő itt sokkal vékonyabbá válhat.

De kreatívként nem dőlhetek hátra nem foglalkozván az új fejlesztésekkel. Inkább azt a következtetést vonnám le ebből, hogy alaposan foglalkoznom kell a témával, és ki kell használnom az új technológiák által kínált lehetőségeket ahelyett, hogy a potenciális kockázatok miatt befagyok. Végül is senki sem veheti el tőlem azt, ami emberi művészként meghatároz engem: a kreativitásomat, a látásmódomat és a képességeimet. És végső soron nem számít, hogy milyen eszközöket használok a képek létrehozásához. Itt zárul be a kör a monitorok tekintetében: itt sem számít, hogy a képfájlokat lefényképezték-e vagy akár promptolták. A monitorral szemben támasztott követelmény mindig ugyanaz marad: a képfájl abszolút pontos megjelenítésének biztosítása. És az én EIZO-m pontosan ezt teszi".