Interjú Claudia Rocchinival

Tanár vagyok, az EIZO Akadémián kívül a Testimonial Profoto és a Nikon Iskolában is tanítok: Az elmúlt több mint tíz évben számos előadást tartottam már a veszélyeztetett állatfajok megóvására szakosodott vadasparkokban történő természetfotózásról. Ezek a helyek izgalmas környezetet kínálnak mindazok számára, akik többet szeretnének megtudni a vadon élő állatok fotózásáról.

A Rizzoli Verlag 2014-ben jelentette meg a néhány amatőr fotós közreműködésével megszületett „I segreti dell'Oasi - La natura meravigliosa di Sant'Alessio” című könyvemet az állatfotózásról, Olmi Ermanno előszavával. A több mint 200 állatábrázolást tartalmazó kiadványt az azonos nevű vadasparknak ajánlottam.

Tavaly indítottam el a „Die Katzenfotografin” elnevezésű projektemet a „Reflex-Katzen” alkalmazásával: Ebben a bársonyos mancsú macskákat és tulajdonosaikat kizárólag a saját megszokott környezetükben örökítettem meg. A világhírű bionikus macskáról, Vituzzóról szóló beszámolóm jelentős érdeklődést váltott ki, így az ismert nemzeti és nemzetközi lapok is közreadták azt, többek között a BBC, a New York Post és a Daily Mail is.

A Schesir márka tulajdonosaként is ismert Agras Pet Food által szervezett nemzeti versenyen az a megtiszteltetés ért, hogy fődíjként az általam fotósként nyújtott támogatást ítélték oda a versengés elsőszámú nyertesének. Ezzel egyedülálló lehetőség nyílt a győztes számára ahhoz, hogy a kamera előtt mutatkozzon be kedvenc macskájával.

Önkéntes munkát is végezek. A Covid-világjárvány idején elindítottam „Aiutiamole ad Aiutarli” elnevezésű Facebook-oldalamat azzal a céllal, hogy tisztelegjek azok előtt, akik korábban fáradhatatlanul gondozták a kóbor macskákból álló kolóniákat, a válság miatt azonban elveszítették a munkájukat, következésképpen már nincs pénzük macskaeledelre. Az alapelgondolás rendkívül egyszerű, ugyanakkor különösen hatékony: Nem szervezünk pénzgyűjtést, mindössze felhívjuk az emberek figyelmét az említett macskagondozókra, hogy közvetlenül állateledellel segítsék őket. Mindössze egy hónap alatt óriási sikert értünk el, ugyanis mintegy ötven macskakolónia számára sikerült élelmet szereznünk.

Általában fekete háttér előtt készítem a képeimet, mivel az nagyszerűen kiemeli a macskabunda szerkezetét és textúráját. A fekete háttér ráadásul azt az érzetet kelti, mintha az állat gyakorlatilag üres térben lenne; számos fotós alkalmazza ezt a módszert.

Arra törekedtem, hogy a művészi stílusom minél egyénibb benyomást keltsen a közönségben. Ezért döntöttem úgy, hogy csakis fekete hátteret használok; így olyan hatást érhetek el a képeimen, amelyet az adott atmoszférától függően bármikor kihangsúlyozhatok, vagy szükség esetén visszavehetek abból. A „Reflex” és a tükörreflexes fényképezőgép kifejezésekből alkotott szójáték alapján „Reflex Cats”-nek neveztem el ezt a stílust.

Mindig is vágytam egy EIZO monitorra, akárcsak egy nagyszerű tükörreflexes fényképezőgépre vagy egy csúcskategóriás objektívra. Szakmai pályafutásom kezdetén azonban még nem engedhettem meg magamnak egy ilyen képernyőt; akkoriban a szükséges fotófelszerelés beszerzése és összeállítása jelentette számomra a legfőbb kihívást. Szakmai pályafutásom során, részben a nyomtatásban is megjelenő képeimre leadott megrendeléseknek köszönhetően egyre fontosabbá vált egy megfelelő teljesítményű monitor beszerzése, mivel sok idő elveszett a nyomtatási folyamat közben, és szinte mindig kénytelen voltam fizikailag is jelen lenni a nyomtató előtt, hogy ellenőrizzem a szükséges színhűséget. Ennek ellenére mindig csak halogattam a készülék megvásárlását, felesleges beruházásnak tartva azt, holott legbelül tudtam, hogy nagyon is szükségem lenne rá.

A következő eset adta meg a végső lökést: Sok évvel ezelőtt egy történelmi tematikájú fotós magazinnak dolgoztam, miután azonban elküldtem nekik a képeimet, a papíron látható színek közel sem feletek meg az elvárásaimnak. Mivel abban biztos voltam, hogy a színkezelés helyes volt, a nyomtató színprofilja iránt érdeklődtem, ugyanis úgy véltem, hogy azzal lehet a gond. A fotószerkesztő, aki szintén grafikus volt, felhívott és azt mondta: „Nem a nyomtatóval van a probléma: Nem mindegyik szín jelenik meg a fotókon. Így pedig abban sem lehet biztos az ember, hogy egyáltalán ott kellene-e lenniük, a megfelelő színkezelésről már nem is beszélve. Csak azt tanácsolhatom mindenkinek, hogy áldozza rá a pénzt, és vásároljon széles skálájú EIZO monitort”.

Ebből én is sokat tanultam, más szóval felismertem, hogy mit csinálok rosszul. Amikor megnyitottam a korábbi monitoromon feldolgozott fájlokat az új EIZO készülékemen, enyhén szólva is megrémítettek a nyilvánvaló hibák és következetlenségek...

Bár a fekete háttér és mindenekelőtt a fényvisszaverődés nagyszerű lehetőségeket kínál nekem az utófeldolgozáshoz, az árnyalatok, az apróbb részletek és a kontrasztok ábrázolásával kapcsolatban számos problémát is felvet.

Az utómunkálatok különösen fontos szerepet töltenek be a munkámban, különösen az olyan macskafajták fotózásakor, amelyeknek bizonyos szőrszálai eltérő árnyalatúak, így megfelelően kiemelendők. A prémes bunda megjelenítése közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek az elsőre tűnhet. Ügyfeleim, különösen a tenyésztők, elvárják tőlem, hogy megfelelően kihangsúlyozzam az egyes példányok sajátos jellemzőit. A CG2420 monitor és a széles színskálájú – egyenletes fényerőt nyújtó és az Adobe RGB színtér csaknem 99%-át lefedő – IPS rendszerű LED technológia azonban következetesen pontos képmegjelenítést garantál. És ez még nem minden: A piros és a kék színek közötti színátmenetek tekintetében a monitor még túl is szárnyalja az Adobe RGB által nyújtott színskálát.

A fekete színárnyalatokkal kapcsolatban: a hosszú szőrű macskák körvonalainál igen gyakran kijavítom az egyes szőrszálak közötti részeket, gyakorlatilag képpontról képpontra, hogy azok összhangba kerüljenek a fekete háttérrel. Nem is beszélve a fehér pofaszakáll körüli képpontokról: a kép élessége ellenére a pofaszakállakat továbbra is úgy kell feldolgozni, hogy azok valóban feketének, ne pedig sötétszürkének tűnjenek, amint az számos középkategóriájú LCD monitornál gyakran megesik, mert a különbség a nagy formátumú nyomatok esetén azonnal megmutatkozik és szabad szemmel is látható.

Tehát a feketének feltétlenül TrueBlack-nak kell lennie. A fekete árnyalatokkal kapcsolatban a monitor kontrasztjáról, vagyis a képernyőn megjeleníthető legsötétebb fekete és legvilágosabb fehér színárnyalat közötti arányról sem szabad megfeledkezni. Bár a képernyők Adattábláin gyakran jelentős mértékű kontrasztértéket tűntetnek fel, a számok elemzésével azonban nem kerülünk közelebb a monitoron megjeleníthető fekete színárnyalatokhoz, és sok esetben a fényerő növelésével is nagy kontraszt érhető el, anélkül, hogy aggódnunk kellene a fekete árnyalatok megfelelő minőségű megjelenítéséért. Az EIZO ColorEdge monitorok, köztük a CG2420 is olyan, korszerű TrueBlack technológiával rendelkeznek, amely automatikusan optimalizálja a kontrasztarányt és tökéletes színmélységű fekete árnyalatokat eredményez.