„Another Time, Another Place“

EIZO: Négy évvel az első, "My North" című könyved után megjelent a második, "Another Time, Another Place" című könyved. Ebben is érezhető, az észak nem enged el, ugye?
Martin Hülle: Ez valószínűleg igaz. Engem viszont kevésbé a földrajzi elhelyezkedés, mint inkább a táj típusa vonz. Az új könyvben ezért néhány újabb régióval, például Új-Fundlanddal vagy Patagóniával bővült a spektrum. De nem lehet letagadni, hogy különösen szeretem Észak-Európa kopár, hideg tájait. Norvégia és Svédország ismét kiemelt szerepet kap a könyvben, de Skócia, a Feröer-szigetek és Izland is képviselteti magát.

EIZO: Az első könyvedhez hasonlóan a "Más idő, más hely" sem egy klasszikus dohányzóasztalos könyv, ugye?
MH: Így van. Könyvem helyszínek, képek és élmények gyűjteménye. Nem az volt a célom, hogy egy lélektelen kávézóasztalos könyvet adjak ki, formatöltögető képekkel, amelyek csak a tájakat akarják a legjobb fényben feltüntetni. Inkább azt szerettem volna, hogy az olvasóimat magammal vigyem az utazásaimra, megosszam az élményeimet, és megmutassam az általam bejárt régiók jellegét. Útközben hangulatokat keresek. A tájban és önmagamban is. Mert a kettő elválaszthatatlanul összefügg.

EIZO: Ez az oka annak is, hogy a képeidnek nincsenek feliratai?
MH: Igen, pontosan. Az egyes fejezeteknek a kép, az elrendezés és a szöveg összjátékában kell működniük, és így egy egésszé kell válniuk. Nincs olyan rögzített minta, amely újra és újra megismétlődik. A képformátumok ugyanolyan változatosak, mint a szöveghosszúságok, hogy a könyvben a feszültséget magasan tartsák. De természetesen a könyv függelékében található egy lista, amely részletesen tartalmazza, hogy az egyes képek hol készültek.

EIZO: A második könyvedhez sem kerestél kiadót, hanem magad adtad ki. Hogyan jött ez létre?
MH: Még egyszer mondom, meg sem próbáltam kiadót találni. Nem akartam például, hogy bárki rábeszéljen a könyvemre, és befolyásolja a koncepciót. Emellett gyakran nem fordul elő, hogy a kiadók teljesen átvállalják a kiadással járó pénzügyi kockázatot. Ezért volt számomra fontosabb a kiadói függetlenség, mint a kiadói marketingtámogatás. Más volt a tervezés és a képválasztás. Itt elengedhetetlen volt a kurátorral való együttműködés.

EIZO: Miért kurátor?
MH: Sebastian H. Schroeder már az első fotókönyvem kurátoraként is támogatott. Ezt a feladatot nagyon fontosnak tartom. Ön nagyon szubjektíven látja a saját fotóanyagát. A külső szakértői és független vélemény nagy és felbecsülhetetlen segítséget jelent. Az ember hajlamos arra, hogy olyan képeket akar mutatni, amelyeknek az elkészítése esetleg sok erőfeszítésébe került, vagy amelyekhez bizonyos emlékek fűződnek, de a képen nem látszik, nem viszi előre a történetet, vagy nem illeszkedik a fejezet és a könyv általános kontextusába. Sebastian nagy segítségemre volt a megfelelő képek kiválasztásában, valamint abban, hogy a legjobb sorrendbe és elrendezésbe helyezzem őket, és hogy az általam elmesélni kívánt élményekhez illesszem őket.

EIZO: Kiadó nélkül neked kellett gondoskodnod a könyv technikai megvalósításáról is. Hogy csináltad ezt?
MH: A könyvkészítésem központi eleme az EIZO ColorEdge CS2740 monitorom volt, egy új Mac minivel együtt. A CS2740 segítségével biztos lehettem benne, hogy amit a monitoron láttam, az pontosan megegyezett a képfájllal. És a 4K felbontás miatt a monitoron megjelenített kép élessége nagyon közel állt a végeredményhez. A különbség egy all-in-one iMac-hez képest, amelyet még az első könyvem elkészítéséhez használtam, valóban óriási: a tükröződésmentes felülettől kezdve az árnyékrajzoláson át a veszteségmentes kalibrálhatóságig. Az a bizonyosság, hogy a monitor képe valóban megfelel a képnek, nagy biztonságot ad a gyártási folyamatban. Ezt nem lehet túlbecsülni.

EIZO: Az általános képfeldolgozás után következik a nyomdai előkészítés. Hogy ment ott?
MH: Intenzív kutatást követően a második könyvemet egy speciális LED UV ofszet eljárással nyomtattam 170g/m²-es Magno Volume papírra. Ez lehetővé tette, hogy további diszperziós lakk nélkülözhető legyen. Ez ugyan véd a hagyományos ofszetnyomtatásban a festéklerakódások ellen, de csökkenti a ténylegesen kívánt papírszerkezetet, és a mélységeket "lógóvá" teszi. A nyomtatóm CMYK-profiljainak köszönhetően tökéletesen optimalizálni tudtam a képeimet az általam választott papír különleges tulajdonságaihoz. A kopár tájakról készült képek ritkán színesek. Annál fontosabbak azonban a kontrasztok és a meglehetősen monokróm képek semleges színű megjelenítése. Ennek megfelelően ezt papírra vetni is kihívás, és a ColorEdge CS2740 volt a vizuális referenciám.

EIZO: És akkor jön a nyomtatás. Milyen érzés, amikor a könyv, amin oly sok éven át dolgoztál, valóban nyomtatásra kerül?
MH: A nyomtatás valóban nagyszerű pillanat. De természetesen ez is a mindent eldöntő. Az első könyvem elkészítésekor volt némi gondom a nyomtatással. Ezúttal persze ezt mindenáron el akartam kerülni. Ezért számos korrektúra és javítás készült. A nyomtatás minden digitális jellege ellenére még mindig nagyon analóg folyamat. A sajtó alá rendezés pillanata valóban nagyon izgalmas. Fontos, hogy a neuralgikus képekről igazán jó képzőművészeti nyomatokat vigyen a nyomdába, hogy legyen egy vizuális referencia, amelyhez a nyomatot aztán igazítják.

EIZO: Mi lesz a következő lépés?
MH: A könyvem a következő szavakkal zárul: "Visszatekintek a boldogság éveire. Újra és újra útnak indulni, érezni a természet erejét, kudarcot vallani és növekedni, a lelkem tükre." Remélem, hogy amíg csak lehet, folytatni tudom azt, amit csinálok, az leszek, aki vagyok, és szeretem azt, amit csinálok. És örülnék, ha hamarosan újra utakat lehetne tervezni és megvalósítani, hogy megoszthassam a természet és a fotózás iránti szeretetemet más emberekkel.