A környezeti fény szerepe a diagnosztikai szobában

Az orvosi felvételek megtekintésekor a pontos diagnózis felállításának egyik legfontosabb előfeltétele a megfelelő kontraszt. Minél nagyobb a kontraszt, annál több árnyalatbeli különbség fedezhető fel szabad szemmel a felvételeken. Mivel a kontrasztjavítás elsődleges és egyben legfontosabb módja a kellően nagy kontrasztarány elérhetővé tétele, az orvosi monitorok többsége ilyen képernyővel rendelkezik. Azonban még a kellőképpen nagy kontrasztarányú monitorok esetében sem feledkezhetünk meg egy elsőre jelentéktelennek tűnő apróságról: a kontrasztot jelentős mértékben csökkentő környezeti fényről.

Ezzel szemben, ha napos környezetből hirtelen belépünk egy sötét alagútba, minden, ami a napsütésben látott sötét tárgyakhoz képest sötétebb, hirtelen feketének fog tűnni. Valószínűleg Ön is tapasztalta már azt, hogy amikor belép egy alagútba vagy egy sötét szobába, illetve amikor kilép onnan, eltart néhány percig, amíg ismét tisztán látja a dolgokat az új környezetben.

Ez azért is lényeges szempont a röntgendiagnosztikai helyiségek esetében, mert a képernyő megvilágítása és a környezeti fényviszonyok jelentős mértékű eltérésekor – akár világosabb, akár sötétebb az egyik a másiknál – a szem minden egyes alkalommal „újrakalibrálódik”, ha a felhasználó elfordul a képernyőtől. A képernyőhöz szokott szem azonnal hozzáigazodik az új fényviszonyokhoz, mihelyt a felhasználó elfordítja a fejét egy fényesen megvilágított fal, illetve egyéb tárgy, vagy egy nagy fényerejű fényforrás felé. Ha pedig a felhasználó ismét a képernyőre tekint, akár percig is eltarthat, amíg a szemei újrakalibrálása következtében ismét optimálissá válik a látása.

Az Amerikai Radiológiai Szakmai Kollégium iránymutatásainak ajánlása szerint a környezeti megvilágítást fontos a képernyő fényerejéhez hozzáigazítani: 20-40 lux legalább 350 cd/m² fényerősségű képernyőknél (mammográfiai készülékeknél pedig 420 cd/m² fényerőnél) az ideális. Az emlőrákszűrés céljára szolgáló diagnosztikai vizsgálatok minőségbiztosítására vonatkozó európai irányelvek azonban 20 lux vagy annál alacsonyabb fényáram alkalmazását javasolják. Egy tanulmány megállapításai szerint a 7 luxnál kisebb fényáramú környezeti megvilágítás túl sötét, a 100 luxot meghaladó mértékű pedig túlságosan világos fényviszonyokat teremt, vagyis a követendő ajánlástól függetlenül mindig figyelni kell arra, hogy a környezeti fényviszonyok ne váljanak se túlságosan sötétté, se pedig túlzott mértékben világossá. Ezen túlmenően az is lényeges, hogy a munka megkezdése előtt legalább 15 percük maradjon arra a radiológusoknak, hogy az optimális látóviszonyok elérése érdekében megfelelően hozzászokjanak a szemeik az adott fényviszonyokhoz.

Az emberi látás a korábban említett környezeti, valamint az élettani tényezőktől függően hihetetlenül eltérő minőségű. A szemfáradtság – azon kívül, hogy meglehetősen kellemetlen – átmenetileg a látás minőségét is leronthatja. Mivel a radiológia egy olyan szakterület, ahol az optimális látás elengedhetetlenül fontos, a jelentős mértékben a környezeti fényviszonyoktól is függő szemfáradékonyság mérséklése kiemelt jelentőséggel bír.

Az olyan helyiségekben, ahol a környezeti megvilágítás jelentős mértékben eltér a képernyő fényerejétől, a tekintetét a monitorról levevő felhasználó pupillái gyengébb környezeti megvilágítás esetén kitágulnak, erőteljesebb környezeti megvilágításnál pedig összehúzódnak. Az állandó kitágulás és összehúzódás elfárasztja a szemizmokat, szemfáradtságot okozva ezzel. Ezzel együtt pedig az is több időt igényel, hogy a felhasználó szeme hozzászokjon az új beállításokhoz.

A szemet a tükröződések és a képernyőről történő fényvisszaverődések is fáraszthatják, ugyanis a világosabb területek megtekintését követően a szem minden egyes alkalommal újrakalibrálja önmagát.

A szemfáradtságot az ergonómiai hiányosságok egy jelentős része is kiválthatja. További információkért tekintse meg „Ergonómia a képernyős munkahelyen” című cikket. 

A leghatékonyabb módon a képernyő mögé helyezett, kis fényerejű fényforrásokkal szabályozható a környezeti megvilágítás. Mivel a mennyezeti lámpatestek – akár a kisebb fényerejűek is – tükröződéseket és fényvisszaverődéseket okozhatnak, a fényforrásokat a monitor mögött célszerű elhelyezni.

Az ilyen munkakörnyezetet azonban a radiológusok többsége túlságosan sötétnek találhat a dokumentumok kényelmes megtekintéséhez és jegyzeteléshez. Ennek kiküszöbölése érdekében kis fényerejű fényforrás telepíthető a monitor alá vagy mellé, hogy ideálissá váljon az íróasztalra helyezett dokumentumok és jegyzetek megvilágítása.

Az EIZO készüléke az előbb említettek mindegyikére tökéletesen alkalmas. A RadiForce monitorok hátlapjához rögzíthető RadiLight egy olyan kisméretű lámpa, amellyel finoman megvilágítható a képernyő mögötti falfelület. Az eszköz azonkívül, hogy megakadályozza a tükröződéseket, illetve a fényvisszaverődéseket, ideális fényerővel világítja meg az adott helyiséget. Az eszközt ezenkívül egy állítható karra szerelt, mindössze egyetlen gombnyomással egyszerűen be- és kikapcsolható olyan olvasólámpával is ellátták, amellyel nagyszerűen megvilágítható az íróasztal kívánt területe. Mivel tükröződésmentes anyagok felhasználásával készül, hatékonyan kiküszöböli, hogy a fény visszatükröződjön a képernyőn. Az ideális környezeti megvilágítás megteremtése érdekében mindkét lámpa fényereje szabályozható.